Bókay-kert – feketén, fehéren
Szaniszló Sándor közzé tett egy általa megírt levelet, amelyben azt ecseteli, milyen botrányos állapotok uralkodnak a kerület egyik közkedvelt területén, a Bókay kertben. Az MSZP kerületi alelnöke listát írt arról, mit nehezményeznek „a lakók”, igaz, ha figyelmesebben végigolvassuk a levelet, több sebből is vérzik az.
Egyik ilyen problémaként feltünteti a kalandpark bezárását, valamint a teniszpálya téli szüneteltetését is – azt azonban elfelejti, hogy mindkét létesítmény mögött egy-egy olyan vállalkozó áll, akit még az előző városvezetés bízott meg az működtetéssel. Állítása ellenére az önkormányzatnak nincs – és nem is lehet - szerepe abban, hogy a két létesítmény üzleti vállalkozásként becsődölt, és nyereség híján nem tudja tovább vállalni az üzemeltetést. Megoldást természetesen ennek ellenére keres a vezetőség, így a kalandpark újjáélesztését is tervezik – igaz, kicsit más koncepcióban. Információink szerint tavasszal megkezdődnek a munkálatok egy kevésbé extrém, kisebb fizikai felkészülést igénylő pálya felépítésére, amely nem csak a sportos alkatú lakosok számára lesz elérhető, de bárkinek, aki aktívan töltené el a családi szabadidőt.
Nos, e problémák mellett olyan szőrszálhasogató pontok is szerepelnek a levélben, ami szerint a Bókay kert a látogatók számára egy teli szemetelt, lerongált tér képét adja. Alátámasztandó csatolva megtalálhatunk néhány „spontán” fotót is, amelyen szerepel egy kicsavarozott, lefelé fordult tábla, egy, a lelátóról kitört szék, valamint néhány eldobott szemét … Mindez olyan hangsúlyt kap, hogy fel kell tennünk a kérdést: valóban ez a legnagyobb megoldásra váró probléma a kerületben? Ne felejtsük el: a Bókay kert egy nyílt közterület, ahol a nap nagy részében bárki szabadon ki-bejárhat, s ebből következve óhatatlanul is összegyűlik napi szemét, elkerülhetetlenül keletkeznek rongálások. Ráadásul azt is tudjuk, több fős kertészcsapat dolgozik naponta a Bókayban azért, hogy ezeknek a problémáknak elejét vegye, de akárcsak egy háztartásban, egy közterületen is újratermelődnek a problémák. Elvégre mi sem megyünk be ebéd után a szomszéd konyhájába lefotózni a főzésről ott maradt mosatlan edényeket…
De ha már megtettük, nosztalgiázzunk egy kicsit: amikor az előző vezetés átadta a területet a jelenlegi vezetésnek, érdekes módon akkor Szanyiszló úrnak sem szúrta a szemét a tornyokban álló szeméthalmaz, amit a környék lakói a parkot gyűjtőhelyként kezelve odahordtak. Mellékelünk néhány fotót 2010 decemberéből, ahol pontosan látszik az is, milyen állapotban adta át a helyet az előző vezetés.
A karbantartási költségekről, a fejlesztések mértékéről annak sikeresen megvalósult ,illetve betervezett fejleményeiről készült tényszerű adatokat nem szedte pontokba (miért is tette volna, ugye, összezavarta volna az olvasót..). Épült egy új röplabda-pálya, s további átalakítások is tervben vannak: információink szerint egy megújult, valódi közösségi teret szeretnének kialakítani a kerületi egyik legkedveltebb helyszínén
A valóságot csírájában elfojtó, probléma felvetésnek tehát közel sincs akkora súlya, mint amennyi szót már eddig is vesztegettünk rá. Nyilván a megoldás talán az lehetne, ha elkerítenénk a szóban forgó bárki által látogatható, közösségi területeket, lakatot csuknánk a kapukra, s ezzel megőrizhető lenne talán a múzeumi körülményekhez méltó állapot…Bár akkor Szanyiszló úr sem tudott volna besétálni, hogy ihletet gyűjtsön leveléhez…
