Pestszentlőrinc várossá alakulása

Nagyközségből város 

Pestszentlőrinc több ezer éve lakott hely, de legújabbkori arculatát az  ipari forradalom és a trianoni katasztrófa alakította.

Puszta-Szentlőrinc közigazgatásilag 1871-ig Vecséshez tartozott. Ekkor Kispest önálló nagyközséggé alakult  és 1910-ig, elválásáig Szentlőrincet is adminisztrálta. Negyed századdal később a Belügyi Közlöny, 1935. november 3-án pár soros közleményben adta hírül, Pestszentlőrinc nagyközség 1936. január elsejével megyei várossá alakulhat. A korabeli sajtó, ha Pestszentlőrincet emlegette,  " amerikai tempójú fejlődésről" írt. Nézzük mindezt a számok tükrében.

Amerikai tempójú fejlődés 

A  népszámlálási adatok szerint a község lakosságának lélekszáma 

1869-ben mindössze 361 fő volt. 

1910-ben a Kispesttől történő elváláskor 7824, 

1931-re a 32500-at. 

Pestszentlőrinc a 30-as évekre az ország legnépesebb nagyközsége,  megelőzve jónéhány várost pl. a 7000 lakosú Szentendrét. 

A lakosság foglalkozási-szociológiai összetétele szorosan összefügg a "keletkezés körülményeivel". A lakosság legnagyobb lélekszámú csoportját a szervezett nagyipari  munkásság adta, amely erősen kötődött a szociáldemokrácia eszményeihez. Arányait tekintve az állami és közalkalmazottak száma is messze meghaladta  az országos átlagot. Ha a magántisztviselőket is hozzászámoljuk, egy rendkívül erős, a polgári értékeket felvállaló réteget kapunk.  Jelentős súllyal és öntudattal bírtak az  önálló iparosok és kereskedők is. Ahhoz képest, hogy Pestszentlőrinc "falu" a földművelésből élők száma csekély.  Ha a felekezeti megoszlást vizsgáljuk, a legnépesebb a katolikus egyház volt 20 ezer lélekkel, majd a református 7 ezer, az evangélikus 3 ezer, az izraelita ezer hívővel következett.  Ez nagyjából megfelelt az országos átlagnak. Helyi specialitás az unitárius egyház jelenléte.   Meghonosodása az első világháborút követő katasztrófa után  Erdélyből áttelepülteknek volt köszönhető. 

A századfordulón kezdődött és szakadatlanul folyó parcellázások rendkívüli mértékben ösztönözték az építkezéseket.

Az 1920-as évek végén Pestszentlőrinc lokálpatriótái büszkén emlegették, "falujuk"  30 ezer lakójával Magyarország legnépesebb nagyközsége, amelynek "egy fillér adóssága sincs". Bizonyára sokakban felmerült: az infrastruktúra fejlesztése (vízvezeték, utak, oktatás stb.), az adott nagyközségi keretek között már nem megoldható, a várossá alakulást mégis "külső tényezők" siettették. 

Külső tényező: Kispest „visszacsatolási" kezdeményezése

1928. január végén Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja hivatalában fogadta Pestszenterzsébet és Kispest megyei város küldöttségét. A megbeszélés témája a közösen építendő főgyűjtő csatorna volt.  Kispest polgármestere szóvátette Pestszentlőrinc  nemtörődömségét. Kijelentette:" Pestszentlőrincnek is be kell kapcsolódnia a főgyűjtő csatornába". Egy hónap sem telt el, a polgármester közölte, már a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen jelentést fog tenni "Pestszentlőrincnek Kispesthez leendő visszacsatolásáról."  Ezek a hírek  élénken foglalkoztatták Pestszentlőrinc közvéleményét is. A Pestszentlőrici Hírlap újságírója megjegyezte:"Mindenesetre  hibáztatnunk kell községünk elöljáróságát, hogy nem őrködik megfelelő éberséggel községünk épsége felett." 

 A helyi sajtó felhívása nyomán megmozdultak az egyesületek. 1928. május 9-én a Pestszentlőrinci Polgári Kör választmánya ülést tartott a Baumeister-féle vendéglőben. A résztvevők tiltakoztak az egyesítési tervek ellen Ez után se szeri, se száma a kisebb-nagyobb megmozdulásoknak. 

Miután a kispesti határozat hivatalosan is megérkezett, Pestszentlőrinc nagyközség  megadta a szükséges választ. A kispesti kívánságnak megfelelően a képviselőtestület közgyűlése saját kebeléből bizottságot választott, és kijelentette: Pestszentlőrinc sem most, sem a jövőben nem kíván Kispesttel egyesülni. 

A „városítás" elindítása

Közben Pestszentlőrinc lokálpatriótái döntő lépésre szánták el magukat.  1929. április 3o-án a rendes tavaszi közgyűlésre készülve Steiner Mór nagyiparos, a Polgári Kör elnöke és Vargha Géza református lelkész, mindketten képviselőtestületi tagok, indítványt nyújtottak be: 

1. Pestszentlőrinc megyei várossá alakuljon át.

2. A közgyűlés 11 tagból álló bizottságot válasszon a szükséges intézkedések megtétele végett.

Május 3-án a közgyűlés az indítványt napirendre tűzte, és mindkét pontját elfogadta.

 A várossá alakulást az 1886.évi XXII.t.c. szabályozta. A törvény értelmében szavazást kell kiírni a községben, ha ez sikeres, a vármegye törvényhatósági közgyűlése, végeredményben a magyar királyi belügyminisztérium dönt majd az ügyben.

A várossá alakulást azonban több esemény is megzavarta 

1929. október 24-én kirobbant a világtörténelem legpusztítóbb gazdasági válsága.  Az országban több önkormányzat csődközeli helyzetbe jutott. 

A másik, a pestszentlőrincieket szintén foglalkoztató téma, Kuszenda Lajos főjegyző és munkatársai parcellázási botránya, aminek következménye több bírósági per és fegyelmi eljárás lett. A bíróság végül felmentette Kuszendát, de a hírlapi támadások következtében 1931. tavaszától egészségügyi okokra hivatkozva előbb szabadságolását, majd nyugdíjazását kérte. A zavaros ügyek tisztázására  a vármegye fegyelmi biztost küldött Pestszentlőrincre.  Dr. Balogh Géza v.m. t.b. főügyész hamarosan a "városítás" élharcosa lett. A képviselőtestület 1931. július elején ideiglenesen őt bízta meg a főjegyzői teendők ellátásával.

A „városítás" útján

Dr. Wimmert Béla katolikus prépost és plébános 11 társával 1931. május 8-án a képviselő-testület  rendkívüli közgyűlése elé terjesztette határozati javaslatát Pestszentlőrinc várossá alakításáról.

A képviselőtestület kiegészítve magát más, tekintélyes polgárokkal, előkészítő bizottsággá alakult. (Ez az u. n. 250-es bizottság.) 1931. december 3-án  a község képviselőtestülete egyhangú határozattal kimondta, a várossá alakulás kérdésében a felhatalmazást az elöljáróságnak megadja.

Dr. Balogh Géza a dokumentumokat 1932. március 25-én elküldte a főszolgabíróhoz. Minden a legjobb úton haladt. Ekkor azonban nem várt fordulat következett be.  

Kispest  területet követel 

Kispest részéről emlékeztettek, hogy az 1910-es szétváláskor Kispest 1400 hold, Pestszentlőrinc 3600 hold területet kapott. A 67 ezer lakosú Kispest számára létkérdés, hogy mielőtt Pesztszentlőrinc megyei várossá alakul, átadjon bizonyos területeket. 

A főispán "mindkét közület szempontjait tárgyilagos bírálat tárgyává tette." Pestszentlőrinc javaslata, mintegy 232 hold, úgy tűnik, elnyerte tetszését.

"Sikerült megvédeni teljes mértékben Pestszentlőrinc érdekeit" -lelkendezett a helyi sajtó.  A területátadásra ténylegesen 1935. július 2-án került sor. Kispest állta a szavát, nem gördített akadályt Pestszentlőrinc várossá alakulásának útjába.

 1932. május 10-én Pest vármegye közgyűlése is "teljesíthetőnek" találta Pestszentlőrinc kérését és "engedélyezés végett a Belügyminiszter Úrhoz pártoló előterjesztést tett". 

Elsőre nem sikerült

A belügyminiszter felülvizsgálatra azonban több mint egy év elteltével került sor. Hideg zuhanyként érte a pestszentlőrincieket az  elutasító határozata. "Község maradunk" -közölte szomorúan a Pestszentlőrinci Hírlap.

A kivárás taktikája

Az átalakulás hívei a kivárás taktikáját alkalmazták. Az elutasító határozatot csak jóval később,  1935. május 23-án terjesztették  a képviselőtestület rendkívüli közgyűlése elé.  Időközben javult az ország pénzügyi helyzete, Pestszentlőrinc lélekszáma mintegy 6 ezer fővel tovább gyarapodott, és -minő szerencse- Dr. Preszly Elemér az ügyet jól ismerő főispán 1935. tavaszától mint belügyi államtitkár tevékenykedett az illetékes minisztériumban. Az 1935. május 23-i közgyűlés tudomásul vette ugyan a belügyminiszteri elutasítást, de egyben újólag kérelmezte a várossá alakulást. 

Pestszentlőrinc megyei város 

A többéves szakadatlan munka végül meghozta gyümölcsét: Pestszentlőrinc nagyközség 1936. január elsejével megyei várossá alakulhatott.

A város  alakuló közgyűlését 1936. január 2-án Ney Géza Dr. vármegyei főjegyző nyitotta meg. Ugyanarról a helyről, ahonnan 25 évvel korábban az önálló nagyközség képviselőit  köszöntötte, üdvözölte Pestszentlőrinc megyei város képviselőtestületét.

Két nappal később (1936. január 4-én) a közgyűlés három pályázó közül  Dr. Balogh Gézát választotta Pestszentlőrinc első polgármesterévé.

Források:

Pestszentlőrici Hírlap

Pestszentlőrinci Ujság

Pestkörnyéki Újság

Pestvármegye

Levéltár:

BFL. Pestszentlőrinc község várossá alakításának iratai 1931 V. 532/b 21. doboz

BFL. Háztartási iratok 1937-'39. 143-152 Kispest város területátcsatolási kérelme V. 532/b 23. doboz

Pestszentlőrinc korabeli képeslapokon:

polgári idill és dinamikusan fejlődő gazdaság 

Képeslap Pestszentlőrinc nevezetességeivel

(Látszik: a település büszke iskoláira)

Pestszentlőrinc „erős embere": Kuszenda Lajos

Részt vett az önálló község megteremtésében, főjegyzőként irányította a települést.

Belekeverték a „parcellázási botrányba", ez politikusi visszavonulását okozta, de befolyását mindvégig megőrizte.

Villája (a Gyöngyvirág és a Nefelejcs utca sarkán ma gyermekotthon) a korabeli községi - városi szellemi és gazdasági elit összejöveteleinek színtere.

A Kispesttel folytatott „területi tárgyalások" sikere jórészt neki köszönhető.

A fotók a PIHGY - ből származnak, köszönet a segítségért a Helytörténeti Gyűjtemény munkatársainak.