Az első irodalmi gábli
Török András István - 2011.11.09
November 6-án kerületünk Üde Színfolt Kulturális Egyesülete az Új Tündérkert étteremben megtartotta első zártkörű irodalmi gábliját.
A ritkán hallott szó villásreggelit jelent, s Krúdy Gyula írásaiban találkozhatunk vele. A gábli természetesen tíz órakor kezdődött, ahogy az író az étkezés rituáléjának nagy ismerője és gyakorlója szerint is kezdődnie kell. Mintegy 60-70 kerületi értelmiségi kapott meghívót, s Oberfrank Pál, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója olvasott fel – ugyan ki más, mint Krúdy novelláiból. A moderátor szerepét Ughy Attila polgármester vállalta, az előzetes szervezést Somlai Zsuzsa végezte. A felolvasás több részből állt, a szünetben beszélgettünk, Kovács Péter tangóharmonika-muzsikáját hallgattuk; a zene illeszkedett a felolvasott szöveg keltette érzésekhez, az író megkapó, gazdag hangulati elemekkel, klasszikus humorral átszőtt írásaihoz. A három órán át tartó irodalmi gábli alatt természetesen ettünk is, a belépő ára ellenében több fogásos villásreggelit szolgáltak fel a pincérek, üdítővel, kávéval, barna sörrel. A „főmenü” azonban a felolvasás, a kiválóan előadott szöveg volt. Krúdy Gyula stílusával és az akkori korral harmonizáló beszédtempó, a mondaton belüli tagolás, az artikuláció, a hangsúlyozás eszünkbe juttatta, hogyan is kellene beszélni ma, mit várhatnánk el az anyanyelvünket kerékbe törő, magyartalan hangsúlyozással beszélő média némely személyiségétől. A felolvasás alatt a művész ügyelt a mára már elfelejtett, de az író korában még élő szavak érthetőbb, tagoltabb ejtésére – talán azért, hogy észre vétesse: érdemes mélyebben beletúrnunk szavaink porosodó kincses ládájába. Ilyen szó volt például a korcsma, de a töntörgő jelző is: ez utóbbival Krúdy a kacsák járására, viselkedésére utalt. (Az író egy másik írásában egy álmos kocsmárosné mozgását írja le, ekképpen: töntörögve végighaladt az ivóban. A szó jelentését sem Ballagi Mór szótára, sem az értelmező kéziszótár, sem a történeti-etimológiai szótár nem tartalmazza – bizonyára ritka tájszó –, mégis érezzük: alighanem ődöngőt, ténfergőt jelent.) Élményekkel teli, a mimagunk polgári voltát erősítő irodalmi gáblin vettünk részt. Ne felejtsük: irodalmunk védelme egyben honvédelem is. Nyelvünket és nemzetünket egy bizonyos mondásban együtt szoktuk emlegetni. Az ismert mondást Kővári László írta le 1842-ben a Székelyhonról című könyvében, s közvetlenül előtte egy másik fontos mondat is áll. A kettő együtt így szól: „Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet.” Most, százhatvankilenc évvel később, ezen az első pestszentlőrinci irodalmi gáblin is egy neves színész gazdagította ismereteinket. A meghívott értelmiségieknek pedig a lehető legnagyobb körben kell továbbadniuk, szétosztaniuk ezt az értéket.








