Interjú a kerületi Fehéren Feketén Galéria tulajdonosával
Szőke Linda - 2010.09.04
Forrás: pestszentlorinc.info
Szerkesztőségünk Nádasdi Mihály szobrászművésszel beszélgetett, aki a kerületi Teleki Pál utcában található Fehéren Feketén Galéria tulajdonosa. A mesterszobrásztól sok érdekességet tudhattunk meg a képzőművészetről, a galéria történetéről, a közelgő kiállításokról és a jövőbeli terveiről...
info: Mindenek előtt szeretnénk többet megtudni Önről és az eddigi tevékenységéről. Egy rövid bemutatkozás keretein belül kérem meséljen erről...
N.M.: A XVIII. kerületben nevelkedtem. Van egy teóriám, miszerint mi képzőművészek voltunk az első értelmiségiek az emberré válás folyamatában. Az iskolában is az igazán jó pedagógus egyből észreveszi azt, hogy kiben rejtőzik valamilyen tehetség és azt kiszűri. Valami tehetségem ezek szerint nekem is volt a képzőművészethez. Már gyermekkoromban szerettem agyagozni, mintázni, rajzolgatni. Aztán a pályára kerültem, díszítő szobrász lett belőlem és szobrászmesteri oklevelet szereztem már 21 évesen. Véleményem szerint a család egy fiatal számára nagyon-nagyon fontos. Az, hogy milyen lelkiállapotot örököl és mit adnak még örökségül a szülők és a nagyszülők neki. A művészi pályára lépésemben drága nagyapám nagyon sokat segített, de egyébként az élet minden más területén is. Amikor rajzoltam vagy megmintáztam valamit, akkor ő volt az első, aki a szomszédoknál körberohant és a következőt mondta: “nézzétek meg, ezt az én unokám készítette”. Számomra egy nagyon jóleső érzés volt, hogy az ember, akire felnézek, büszke rám.
Ezt követően az Iparművészeti Vállalatnak dolgoztam éveken keresztül. Majd egy tanulmányútnak köszönhetően elkerültem Magyarországról és nem bántam meg a Svájcban töltött közel 20 évet. A mestereim megtaníttatták velem a szakmának minden csinját-binját. Olyan zárt és konzervatív világban, mint Svájc, ha valaki szakmailag nagyon jó, akkor nemhogy befogadják a svájciak, hanem szinte felnéznek rá és egyenrangú partnerként kezelik. Mindenkinek ajánlom, hogy a szakmát tanulja meg nagyon, ahogy kell. Egy igen kedves svájci barátommal nyitottunk ott egy galériát is és hetente-kéthetente rendeztünk kiállításokat. Sok tapasztalásra, fejlődésre volt itt lehetőség. Majd amikor a lányomat felvették a Balettintézetbe, világossá vált, hogy haza kell vele jönnöm végleg. Itthon is szerettem volna egy galériát nyitni a városban, de nehézségekbe ütköztem a tervem költségvonzata miatt.
info: A nehézségek ellenére sikerült megvalósítani a terveit?
N.M.: Mivel más lehetőségem nem volt, mint az, hogy én saját magamnak építsek egy kis “galériát” a városban, végül egy hajón valósítottam meg ezeket a terveket. Egyébként is nagyon szépnek tartom a kis hajtogatott hajó alakzatot, mint formát. Ezt úgy megtervezni, hogy annak a belső tere, mint egy galéria működjön, nem volt egyszerű, de sikerült megvalósítani. Az említett hajó a Dunán működött 1997. augusztus 14-től egészen 2002-2003-ig. Aztán sajnos különböző okok és akadályok miatt meg kellett válnom tőle. Amikor ez az idő eljött, akkor más megoldás után kellett néznem és ekkor találtam rá a mostani galériámra Pestszentlőrincen, ami akkor még ABC-ként funkcionált. Az első időkben csak műteremnek használtam, de aztán elhatároztam, hogy galériát csinálok belőle. 2009 tavaszán el is indultak a galéria kialakításának munkálatai és egy dolgot itt feltétlenül ki kell emelnem: “Társ nélkül nem megy. Fáradságos két kezünk munkájával együtt hajtottuk végre a tervet. Ezúton is köszönöm ezt a páromnak. Egy ilyen munka nagyon összehoz két embert.” 2009 szeptember 25-én rendeztük meg a galéria megnyitóját, amelyen amatőr és profi művészek vettek részt. Sajnos egyetlen kerületi profi művészt sem tudtam megnyerni az eseményre, de szobrászművész barátom, Kocsis Nagy Előd - aki többek között a Bókay-Kertben lévő Bókay szobrot és a Csontváry Gimnáziumban lévő Csontváry szobrot alkotta - profiként kiállított a megnyitón. Továbbá profiként vett részt a rendezvényen Rózsvölgyiné Tomorgyán Gitta és Buczkó Imre. Az első évünk legjelentősebb eseménye pedig Hincz Gyula kiállítása volt, amelyről az országos sajtó és média is tudósított. Akit még feltétlenül ki szeretnék emelni, Fekete Géza szobrászművész, akinek a művei közül jelenleg is látható néhány a galériában.
Képgaléria megtekintéseinfo: Lesz -e a galéria megnyitásának első évfordulóján ismét kiállítás? Milyen kiállítások láthatóak a közeljövőben?
N.M.: Idén szeptember 25-én lesz tehát a galéria egy éves és ugyanolyan lelkesedéssel készülünk rá, mint tavaly. Az lesz az esemény különlegessége, hogy a galériától egészen az Üllői útig úgynevezett kerítéskiállítást tervezünk, a kerítésen lesznek majd láthatóak a különböző művészek alkotásai. A kerítés ugyanis nem elválaszt, hanem összeköt minket.
Előtte azonban szeptember 10-én Kun György grafikusművész állít majd ki nálunk, az 55. születésnapja alkalmából. Majd még az évfordulónk előtt az utolsó kiállítás egy üvegkiállítás lesz, ahol Botz Ivett és Pintér Ágnes állítanak ki.
info: Információink szerint olyan utcatáblákat szeretne készíteni, amelyek arról a történelmi, irodalmi személyről vannak megmintázva, akikről az adott utcát elnevezték. Meg tudja erősíteni ezt az információt?
N.M.: Igen, elsősorban szeretném megtisztelni a galériánk utcáját azzal, hogy az általam utcatábla formájában készített Teleki Pál portrét kiteszem az utcánkba. Az ötlet kiterjesztéseképpen más utcáknak is szeretnék utcatáblát készíteni. Ráadásul már a XIX. és a XVII. kerületből is van érdeklődés rá. Az utcatáblák poliészterből készülnének, ebben az ügyben már folytatok tárgyalásokat.
info: Ha valaki érdeklődik a képzőművészet iránt, van -e lehetősége valamilyen keretek között a Fehéren Feketén Galériában tanulni a szakmát?
N.M.: Természetesen igen, bár ez is még csak a tervek és az álmok szintjén működőképes jelenleg. A sikeres svájci kurzusunk mintájára első körben egy kerámikus kurzusra gondoltam, amit később ki lehet terjeszteni más területekre is, például a festészetre, grafikára vagy egyéb más képzőművészeti ágazatokra. Svájcban például a kurzusra járó személyek ajándékozási probléma egycsapásra megoldódott, hiszen az itt megszerzett élmények mellett mindig valamilyen tárgyi hozadéka is volt a munkának.
A várható kurzus mellett az ismeretségi körömben jelentős számú író van, így szándékunkban áll a galériában irodalmi esteket is tartani, ezt ősztől tervezzük.
info: Van -e egyéb fontos információ, amit szívesen megosztana az olvasókkal?
N.M.: Amit talán még kiemelnék, hogy mennyire sajátos összekapcsolódásuk lehet a teljesen különböző területeknek is... Ezt például az mutatja, hogy már több olimpiai bajnok is megfordult a galériában. Fontosnak tartom ezeknek a kiemelt jelentőségű területeknek az összekapcsolódását, illetve annak elősegítését.
Létezik a kerületünkben egy olyan díj, amely jól példázza ezeket az összekapcsolódási pontokat és amelyet mi kézpőművészek készítünk el. Ennek a díjnak Pintér Béla, az 1908 Szac KSE elnöke a szülőatyja és a díj neve pedig: “Kerületiek a kerületért”.
Zárszóként fontosnak tartom még elmondani, hogy hamarosan lesz a galériának saját honlapja is, így kérem keressenek minket az Interneten is a közeljövőben!
