Turizmus és propaganda a Kádár-korszakban
Czinege Veronika - 2010.07.28
Forrás: mult-kor.hu
Az idegenforgalom a hatvanas évek derekától Magyarországon is látványos fejlődésnek indult. A pártállam pragmatikus gondolkodásmódú szárnya semmi kivetnivalót nem talált a turizmus fejlesztésében, a keményvonalasok azonban hamar felismerték, hogy a bevétel-orientáltság terjedése milyen veszélyeket tartogat számukra, így megpróbálták ezt a területet is visszahódítani.
A legerőteljesebben éppen azokban a megyékben jelentkeztek a turizmus elleni harc jegyében történő kirohanások, ahol az idegenforgalom éreztette pozitív hatásait egy-egy terület, valamint lakosságának gazdagodásában. A prosperitás pedig sértette azoknak az érdekeit, akik csak a párt és állami szervek kegygyakorlásából nyerték egzisztenciájukat, és most hátrányosabb helyzetbe kerültek.
Az idegenforgalmi politika egyik fő kreátora szerint a hatvanas évek elejére alakult ki a Magyar Népköztársaság végső álláspontja a turizmus politikai értelmezésének kapcsán, melynek alapelveit a VIII. pártkongresszus a következőkben foglalta össze: "A Magyar Népköztársaság belső viszonyai olyanok, hogy azokat büszkén megmutathatjuk barátoknak és jóindulatú kritikusainknak egyaránt, nincs titkolnivalónk. A szocialista országokkal folytatott növekvő turista forgalmunk fejlesztésén kívül a kapitalista országokkal is tovább kívánjuk növelni az idegenforgalmat. Emigrációs politikánk részeként visszavárjuk azokat, akik hajlandóak munkával részt venni a szocializmus építésében."
A tőkés idegenforgalom fejlesztése - magyarázta a szerző - azért fontos hazánk számára, mert: "Hozzájárul ahhoz, hogy a nyugatról érkező turisták közvetlenül, saját tapasztalataik alapján megismerjék népünk megváltozott életét. Az imperialista propaganda hazánkról terjesztett hamisításai így szertefoszlanak, a nyugati sajtó nem írhat rólunk olyan gátlástalanul és tendenciózus beállításban, mint azt korábban tette." (Dr. Beszteri Béla, A nemzetközi idegenforgalom, mint a népek személyes érintkezésének legszélesebb területe. Veszprém, 1983. 36- 39.)

A politikus idegenforgalom a korabeli értelmezés szerint a turizmus bel- és külpolitikai hatásainak megfelelő kezelését jelentette a párt szervei részéről. Ami a belpolitika oldalát illeti a "kispolgáriság" fogalma körül kialakult hisztéria kiválóan megfelelt a veszélyek hangsúlyozására. Ez a kifejezés a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek folyamán a baloldali dogmatikusok közkedvelt szitokszavává vált, amellyel megbélyegezhettek minden az érdekeiket sértő társadalmi jelenséget. Így válhatott a kispolgáriság az idegenforgalom kapcsán is kulcsfogalommá: "A szocialista életmód uralkodóvá vált ugyan társadalmunkban, de nem lehet tagadni, hogy a polgári-kispolgári életvitel, gondolkodásmód maradványai is fellelhetők, s ezek időszakos felerősödéséhez az idegenforgalom nagyban hozzájárul." (Moró Lajos, Balatonfüred és az idegenforgalom. Veszprém. 5.)
Ennek alátámasztására többek között a következő veszélyforrásokat sorolták fel: "Sokan élnek erőltetetten felhalmozó életet anélkül, hogy élveznék munkájuk gyümölcsét. Ennek ellenpéldája, amikor - az üdülőket utánozva - különösen a fiatalok nagyvonalúan értelmetlenül szórják a pénzt. Egyesek a pénz mindenhatóságához kötődve bármire kaphatók, ha megfizetik. Hajszás nyári hónapok után a lakosság egy része "bezárkózik" lakása falai közé, a közéletben alig vesz részt."
A turizmussal kapcsolatba hozható negatív jelenségek körét tetszés szerint bővíthették. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a vendégforgalom által érintett területeken, így a Balaton partján is erősen hatottak olyan negatív tényezők, amelyek a figyelmeztetések szerint az egyéni érdeket a kollektív érdekek elé helyezték. A kapitalista környezet, a fellazítás, a burzsoá ideológia hatását vélték felfedezni a legkülönbözőbb rétegek életvitelében. Így a múlt társadalom kispolgári elemei, akiket épphogy sikerült a szocialista morál és életmód követésére szorítani, valamint a már az új eszme által felnevelt fiatalok egyaránt megfertőződhettek a kapitalista ideológia által.

A veszélyek ismerői szerint az idegenforgalom megítélése során a lakosság zöme nem számolt annak "politikai" jelentőségével, csak gazdasági előnyeit látta. Ez pedig igen káros hatást gyakorolt a tudatformálásra, hisz a mindenáron való pénzszerzés az egyéni önzés elterjedését segítette elő. Felhívták például a figyelmet arra, hogy nagy a száma a spekulációs céllal épített nyaralóknak, amelyek kizárólag a munka nélküli jövedelemszerzést szolgálják. Egyre több az olyan tulajdonos, aki nyaralóját turistáknak adja ki, ahelyett, hogy saját maga pihenne abban. Ez indokoltan váltja ki a lakosság becsületes részének ellenérzését.
Az is jellemző, hogy a fizető vendégszolgálatban résztvevők és a magánkiadók zöme nem fizikai dolgozó, hanem alkalmazott, értelmiségi és nyugdíjas. Létezik egy szűk réteg, amely az idegenforgalom növekedéséért tett intézkedéseket csak a saját hasznára kívánja fordítani (Moró Lajos, Balatonfüred és az idegenforgalom. Veszprém. 6-7.) A párt konzervatívjai szerint az érintett vidékeken széles körben terjedt el a harácsolás, spekuláció, a pénz mindenhatóságába vetett hit stb.
A nemzetközi turizmus tehát közvetlenül és közvetve is hatást gyakorol a társadalom szemléletére, életvitelére. Az idegenforgalom a szocializmus viszonyai közé is becsempészte a kapitalista szemléletmódot. A fertőzött területeken a fellazító eszmékkel, életvitellel a lakosság nagy része érintkezett, ami jelentős kihívást jelentett a szocialista erkölcs számára.
További közvetett károkat okozott a tudatformálás terén az, hogy a más országrészekből a Balaton partjára érkező vendégek túlzottnak tarthatták az ide beruházott összegeket. A helyi lakosságot irigyelhették, mert könnyen szerzett pluszjövedelmekhez juthatott. A nyaralók költekező életmódja azt a hamis tudati állapotot eredményezhette a messziről jött emberben, hogy a Balaton- partot vagy éppen a szocializmus egészét ez a pénzszóró, fogyasztóorientált életmód jellemzi. A nyugati turisták jelenléte tovább erősítette ennek a "téves" véleménynek a terjedését. A "korszellemet" jellemző gondolatmenet ismertetése után érthető, hogy egyesek az ideológiai felvilágosító munkának hogyan követelhettek elsődleges fontosságot, miáltal fennen hangoztathatták önnön nélkülözhetetlenségüket.
1972: egymillió imperialista, olyan a hangulat, mint Párizsban
Az idegenforgalomnak azonban, mint már említettük, nem csak belpolitikai jelentősége volt, hanem külpolitikai is, hiszen mi más is lett volna valójában, mint a két világrendszer közötti küzdelem fontos színtere! A kapitalizmus és a szocializmus versenyt folytat egymással a népek és az egyes emberek megnyeréséért. Az ideológiák terjesztésének egyik lehetősége az idegenforgalomban rejlik.
Az imperializmus erői ugyanis - miután a szocialista béketábor rájuk erőltette a békés együttműködést - a nemzetközi osztályharc új frontjait nyitották meg. Ezek közé tartozott a turizmus is, amelynek veszélyességét növelte, hogy a vezetők szemében a kapcsolatok békés felvételének álcája mögötti beavatkozási kísérlet volt. A kommunisták szerint tehát nem véletlen, hogy 1972-ben megközelítette az egymillió főt a tőkés országból érkezők száma. Szerintük semmiképp nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kelet- nyugati irányú turistaforgalom a két világrendszer országai között folyik, ezért, mint minden kapcsolat, ez is a két világrendszer küzdelmének színtere (Pártélet, 1973. július. Dr. Beszteri Béla, Idegenforgalom és tudatformálás, 40-42.) Így válhatott számukra elsősorban Budapest és a két Balaton-parti megye békeidőben is harctérré.

Ugyanakkor az imperialista felforgatási kísérlet elhárítása mellett a növekvő vendégforgalom hatalmas, semmivel sem pótolható lehetőséget jelentett a szocialista életmód megismertetésére és propagálására. Egy, a témában szaktekintélynek számító pártkáder megfogalmazása szerint például a szocializmusról megismert igazság fegyver a két társadalmi rendszer kapcsolatában és harcában. Az effajta politikai tevékenységben fontos figyelembe venni, hogy a külföldi vendégeknek nem azt kell bemutatni, mi a hasonlóság egy szocialista és egy tőkés ország között, hanem azt, hogy miben különbözik a szocializmus a kapitalizmustól. Meg kell ismertetni az ide látogatóval: milyen más minőséget jelent az új társadalmi rendszer.
Önmagának is ellentmondva a szerző a témáról készített kandidátusi értekezésében mégsem az új életforma felsőbbrendűségét bizonygatja, hanem a nyugati fogyasztói modell hazai megjelenésével büszkélkedik. Szerinte a hazánkba látogató külföldi turista is észreveszi: az emberek szépen, jól, vidáman élnek és öltözködnek. Az anyagi jólét javulását főleg az a külhoni vendég érzékeli, aki többször is járt nálunk, így saját tapasztalatai alapján bizonyosodik meg arról, hogy csökken a kapitalista gazdasági fejlettségi szinthez képest korábban még jelentős gazdasági elmaradottság.
A nyugati sajtó - az általa minden bizonnyal erőteljesen szelektált források szerint - szintén a szocializmus dicshimnuszát zengte: "a kínálat meghaladja a keresletet. Az üzletekben bőség uralkodik, az élelmiszerek ára elfogadható." Mások úgy látják, hogy "a járdákon nyüzsög a sok jól öltözött vásárló, az emberek az utcai kávéházakban falatoznak, amitől ennek a barátságos városnak (Budapest) olyan a hangulata, mint Párizsnak vagy Rómának." (Dr. Beszteri Béla: A nemzetközi idegenforgalom, mint a népek személyes érintkezésének legszélesebb területe. Veszprém, 1983. 170.)
Jó házigazdák és nyugati fellazító ügynökök
De még ilyen eredmények láttán is előfordulhatott, hogy a nyugati turistákat nem győzte meg a szocializmus diadalmenete. Ekkor kellett, hogy színre lépjen a jól felkészített és öntudatos kommunista, aki politikai vitába száll tőkés ellenfelével. A politikus idegenforgalmi szemlélet szakértője szerint fontos, hogy a burzsoá fogyasztói társadalommal szemben bemutassuk és hangsúlyozzuk a szocialista társadalom valódi emberközpontúságát.
El kell érni, hogy az öntudat és vitakézség szilárd eszmei alapokon álljon: "legyen minél több ezer ember a szocialista haza lelkes propagandistája, ugyanakkor az idelátogató vendégek jó házigazdája is. Ne tűrjék el a rendszerünkre, eredményeinkre tett lekicsinylő, vállveregető megjegyzéseket, ne térjenek ki a politikai viták, beszélgetések elől." (Pártélet, 1973. július. Dr. Beszteri Béla, Idegenforgalom és tudatformálás. 42.) Az érintett területek lakosának tehát, elsősorban öntudatos szocialistává kellett válnia, a vendégszeretet, a szakmai képzettség legyen szó pincérről, idegenvezetőről, vendéglátósról, másodlagos.

A legveszedelmesebb csoportnak a disszidált magyarokat tekintették, "akik eredményeink lebecsülése, társadalmi rendszerünk bírálata mellett dicshimnuszokat zengnek a nyugati életformáról." A szerzők a felforgatók alattomos módszereiről is képet adtak. Ők azok, akik rendszeresen visszatérnek, általában ugyanahhoz a családhoz, igyekeznek kapcsolataikat elmélyíteni. Ajándékokat hoznak, a vendéglátást visszahívással viszonozzák. Igyekeznek meggyőzni a vendéglátókat arról, hogy eredményeinket nem a szocialista fejlődésnek, hanem a világméretű tudományos-technikai forradalomnak köszönhetjük. A szocialista demokrácia szélesedését a szocializmus liberalizálódásának tüntetik fel. Velük szemben, ha lehet, még öntudatosabban kell megvédeni a szocialista fejlődést, figyelmeztettek az ideológusok az éberség fontosságára.
Valóban előfordult, hogy a szállással, vendégszeretettel elégedett külföldi vendég a következő évben szívesen visszatért korábban már megismert vendéglátójához, sőt esetleg még ajándékot is hozott, meghívta hazájába újsütetű barátját. Azonban, hogy ennek hátterében a "burzsoá bomlasztás" lett volna, az enyhén szólva is merész konspiráció volt. Szerencsére ez az üldözési mánia megmaradt néhány szélsőbaloldali dogmatikus sajátjának.
A nyugatnak tulajdonított, az idegenforgalom álcája mögé bújtatott - Magyarország és a szocialista blokk megbontására irányuló - aljas támadások ezzel még nem értek véget. A hazánk ellen irányuló propaganda sajátossága volt az is, hogy az ún. magyar modell túlhangsúlyozásával szerette volna szembefordítani országunkat a szocialista táborral. Az idegenvezetők között is előfordult a "hibás" szemléletmód, hogy inkább arról beszéltek, ami a szocializmus magyarországi sajátossága. Ezért az érintett szervek fontos feladatává vindikálták a politikus idegenforgalmi szemlélet kialakítói, hogy a vitakészség kifejlesztése mellett a külföldi turistákkal érintkező személyeket módszeresen készítsék fel ideológiai feladataikra.

Az idegenvezetőkkel szemben alapvető követelménynek tekintették, hogy be tudja mutatni a társadalmi valóság, a politika szocialista jellegét. A baráti országokból érkezőket tájékoztatnia kellett: "Hazánk nem képviseli a szocializmus sajátos magyar modelljét, minthogy a szocialista építés nálunk meghonosodott gyakorlata a szocialista építés közös törvényszerűségeinek és nemzeti sajátosságainak dialektikájára épül." (Dr. Beszteri Béla, A nemzetközi idegenforgalom, mint a népek személyes érintkezésének legszélesebb területe. Veszprém, 1983. 93- 95.)
Efféle áltudományos eszmefuttatásokkal lehetett a párt felé igazolni annak alapvető fontosságát, hogy az idegenforgalmi szervek dolgozóinál alapkövetelmény legyen a politikai megbízhatóság. Azaz itt sem a szakképzettség, az alkalmasság legyen az elsődleges kiválasztási szempont. A képzetlen, csak politikai szempontok alapján pozíciókhoz jutott pártfunkcionáriusok és konzervatív szövetségeseik ily módon használták fel újra és újra a végletekig leegyszerűsített marxista ideológiát, hogy a maguk javára fordítsák a számukra kedvezőtlen irányba elmozduló társadalmi viszonyrendszereket.
A közvetlen politikai csatornák mellett a kezükben volt az általuk kiválóan alkalmazott, kisajátított ideológia fegyvere, amellyel a társadalom minden szférájába behatolhattak. Szerencsére ebben a nemzetgazdasági ágazatban sem érvényesülhetett egyoldalú befolyásuk, a gazdasági szükség jelentős mértékben tompította eszmei dogmatizmusukat.
(Rehák Géza)
